A háromszoros világbajnok Sebastian Vettel amondó, az autóvezetésnél manapság túlságosan sok szerepet kapnak a bonyolult technológiák, amelyek háttérbe szorítják a vezetés élményét – akár a versenypályán, akár a közutakon. A német egyfelől szívesen átélné azokat az időket, amikor még a versenyzők is részt vettek autóik szerelésében, másfelől viszont semmiért sem cserélné el a határon való száguldás páratlan élményét.

A Red Bull ászával nemrég a német Motorsport Magazin készített hosszabb interjút, amelyben Vettel a technológia fejlődése mellett a versenyzés élményéről is részletesen beszélt. A felvetésre, nem idegesíti-e, hogy a Forma–1 mellett manapság már az utcai autókban is egyre több gombbal kell megküzdenie, elárulta, nem feltétlenül híve a különböző technikai megoldások előtérbe kerülésének.

„Sok gomb van, amiről azt sem tudom, mire való. Egyfelől kár ezért, még ha sok dolog van, ami nem hiányozhat manapság egy autóból: például a navigációs rendszer, a telefonnal való összeköttetés és hasonlók. De az autóvezetés ezáltal háttérbe szorul. Ráadásul ha felemeljük egy modern autó motorháztetőjét, alig látunk valamit a lényegből. Ha elmegyünk a szervizbe, akkor valaki bedug egy kábelt, és megállapítja, mi a probléma. Korábban neked kellett megnézned, és saját szemeddel láthattad, mi a gond” – ecsetelte Vettel.

A német számára az efféle tapasztalatok olykor a Forma–1-ből is hiányoznak. „Vicces módon épp a minap gondolkodtam azon, hogy korábban a versenyzők még maguk is szereltek. Az időbeosztás miatt ma ez nem lehetséges a Forma–1-ben, ráadásul minden sokkal összetettebbé is vált. Láthatjuk, mennyien dolgoznak egyetlen autó körül a csavarkulcsokkal. Korábban mindent kézzel csináltak, és ennek a versenyző is részét képezte. Ma minden területre specializálódik valaki.”

S hogy ezek után visszatérne-e egy technika által kevésbé dominált korszakba? „Igen is, nem is. Időközben a technika lehetővé tette számunkra, hogy ennyire gyorsak legyünk, és átéljük ezeket a kanyarsebességeket, amiket korábban nem lehetett. Jövőre valamivel lassabbá válnak az autók, kisebb leszorítóerővel és teljesítménnyel rendelkeznek majd. Önszántából viszont senki sem lép vissza. A fejlődés minden sportágban természetes. A kérdés csak az, ez mennyire egészséges a sportoló számára. Viszont hamar megszokjuk ezt a terhelést, és emiatt ülünk aztán újra és újra autóba.”

A magas sebesség páratlan élményt nyújt a Forma–1-ben. Egyesek szerint az F1-es versenyzés éppen ezért nem is puszta tevékenység, hanem egyfajta tudatállapot, amely speciális lélektani helyzetet teremt. Vettel szerint ezen élmények intenzitása minden esetben változó. „Egy időmérőkör nagyon rövid, ami alatt mindvégig a határon vagy. A versenyen viszont meg kell találni az adott ritmust ahhoz, hogy körről körre javulni tudj, miközben mindig alkalmazkodni kell, hogy a legtöbbet ki tudd hozni az adott helyzetből. Meg kell gondolni, mely íveken autózol, mi a célod, miközben a gumikra is figyelned kell – ami manapság különösen fontos. Ehhez persze szintén társul egyfajta mámoros löket.”

„A legutóbbi futam például ilyen volt a Nürburgringen, mivel egyáltalán nem volt módom hibázni. Egész futam alatt – leszámítva a biztonsági autós fázist – igyekeztem mindent beleadni, hogy őrizzem a vezető helyemet. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többi versenyem rossz volt, de természetesen mindig vannak jobb és rosszabb napjaink. Az első győzelmem 2008-ban Monzában például egészen különleges volt. Egyszerűen igyekeztem elölről indulva a saját versenyemet futni. És még visszatekintve is különlegesnek látom ezt a futamot.”

Vettel szerint éppen ez, a csakis az autóban átélhető intenzív élmény teszi vonzóvá a száguldást egy versenyző számára. „Az ember hamar fölfogja, mi történik körülötte, így könnyen vissza tudok állni. De az nagyon jó érzés, amikor mindent beleadtál, és a napodra visszatekintve azt érzed, mindent helyesen csináltál.”